Dévaványáról



Dévaványa jellegzetes alföldi település, a Körös és a Berettyó által határolt síkságon fekszik. A város határában feltárt régészeti leletek bizonyítják, hogy a település évezredek óta lakott, első írásos emlékei az 1330-as évekből valók. A Tisza és a Körösök szabályozása előtti időkben a település magasabban fekvő részei nádasokkal, ingoványokkal körülvett, nehezen megközelíthető, jól védett lakóhelyet adtak az itt élő embereknek.

 

Dévaványa legjelentősebb értéke a természeti környezet, határában terül el a "második Hortobágy": hatalmas, gyógynövényekkel teli ősgyep, amely a Körös-Maros Nemzeti Park természetvédelmi területe, és számos védett állat- és növényfaj élőhelye. A terület kiemelkedő természeti értéke a túzok, amelynek védelme érdekében itt hozták létre 1975-ben az európai hírű Túzokrezervátumot. Közép-Európa legjelentősebb túzokállománya él a térségben, amely megismerhető természetes közegében, valamint a madár életéről, védelméről szóló kiállítás formájában is. A turizmus másik meghatározó szegmensét a vadásztatás adja. A térségben jelentős apróvadállomány él, amely kilövésére 1960-tól érkeznek a bérvadászok. A rekreációs turizmus lehetőségét a város strandfürdője kínálja, ahol termálmedence, két feszített víztükrű úszómedence és gyermekmedence áll az érdeklődők rendelkezésére.

 

Dévaványa városképi jelentőségű épületei a református és katolikus templom, mindkettő a város főterén áll. Utóbbi műemlékjellegű épület, 1908-ban épült későbarokk, klasszicizáló stílusban. A református templom újjáépítése 1887-es keletű, uralkodó stílusa a neoklasszicista. Az építmény tornya 63 m magas, a Tiszántúl egyik legmagasabb templomaként jegyzik. Említést érdemel kiváló akusztikája, amely csodálatos templomi hangversenyek rendezését teszi lehetővé.

 

 

Bereczki Imre Helytörténeti Gyűjtemény

 

A nemrég várossá nyilvánított Dévaványa egyik új kulturális színfoltja és idegenforgalmi látványossága a Bereczki Imre Helytörténeti Gyűjtemény. Dr. Bereczki Imre néprajzkutató és régész által 65 éven át összegyűjtött adattári, levéltári, néprajzi anyag 2000. április 14-én vált múzeumi intézménnyé, 2000. augusztus 17-én nyílt meg a város előtt. Az alapitó Dévaványán született, s haláláig szinte mindig itt élt, dolgozott, s gyűjtötte a helység és annak környékének szellemi és tárgyi emlékeit.
A néprajzi kiállítás a ványai ember életét ábrázolja: megtekinthetik a sárréti pásztor, halász, méhész, földműves által használt tárgyakat, a mindennapí életet felvillantó eszközöket, amelyek ismerete igen tontos a ma élő ember számára. Mindezek mellett hatalmas adattárral és több száz évet átfogó levéltári anyaggal várja az intézmény a A Körös-Maros Nemzeti Park Réhelyi látogatóközpontja április 1-től október 31-ig - minden hétfő kivételével - fogadja az érdeklődőket. Reggel 9 órától délután 17 óráig vagyunk nyitva - hétvégeken is!

 

Réhelyi Látogatóközpont

 

A Dévaványai-Ecsegi puszták az 1997. január 16-án megalakult Körös-Maros Nemzeti Park egyik legnagyobb területű egysége, mely 1975 óta védett. Nyolc elkülönülő részből áll, területe 13085 hektár , ebből fokozottan védett 2659 hektár . A terület két meghatározó részre oszlik. Egyik a Hortobágy-Berettyó ártere, a másik az innen délre, keletre található szikes puszták.
A Hortobágy-Berettyó folyó védett 20 km-es szakasza elkerülte a múlt századi folyószabályozást. Nagy kanyarokat ír le a területen, közrefogva jelentős gyepterületeket. A folyó közeli gémtelep kiemelt madártani érték kolóniát alkotó fajokkal, mint a szürkegém, bakcsó, kiskócsag, üstükösgém. Jelentős a fokozottan védett vidra előfordulása ezen az élőhelyen. A Hortobágy-Berettyó víztereiben megtalálható számod védett növény is, pl. a tündérfátyol, a vízitök, a sulyom és a rucaöröm.
A területi egység kétharmada pusztai táj, melyen jellegzetes száraz és nedves szikespusztai növénytársulások találhatók. Számos védett növény közül a löszpusztákon a macskahere, szikes területen többek között a réti őszirózsa, sziki kocsord, erdélyi útifű állományai tenyésznek. Számos féltett madárritkaság pl. a székicsér, a rejtett életű ugartyúk, hamvas rétihéja rendszeresen vagy alkalmilag fészkel. A terület kiemelkedő természeti értéke a túzok, melynek védelme érdekében itt hozták létre 1975-ben a Túzokvédelmi Állomást. A túzok megtartása érdekében főként a szabadtéri állományvédelemre koncentrál a nemzeti park túzokvédelmi munkája. A Körös-Maros Nemzeti Park feladata, hogy az idegenforgalom számára a védett területet, annak természeti értékeit, az itt folyó természetvédelmi munkát bemutassa. E célt szolgálja a Réhelyi Látogatóközpont, mely Dévaványa és Ecsegfalva között félúton található.
A múzeumépület emeleti részében található a Nagy-Sárrét növény- és állatvilágát bemutató kiállítás. A látogatóközpont külső helyszínein lehetővé válik a túzok és ősi magyar háziállatok természetes környezetben való megfigyelése. A madarak megfigyelését a felépített kilátó teszi lehetővé. A főépület környékén magyar szürke szarvasmarha, bivaly, rackajuh kisebb állománya hasznosítja a gyepterületet.

A Körös-Maros Nemzeti Park a Dévaványai-Ecsegi puszták területi egységén a természeti értékek és a táj mélyrehatóbb megismerése érdekében kerékpártúra útvonalakat alakított ki.

 

1. Gabonás-Szilasok ( 20 km )

Erdőspuszta, sziki erdősztyepprét élővilága, a túzokdürgés helyszíne tekinthető meg az útvonalon.

2. Bala-Berettyó-Halastavak ( 48 km ) és Bala-Berettyó-Kórézug ( 43 km )

Fő látványosságait a Hortobágy-Berettyó folyó szabályozatlan szakasza adja. Fajgazdag növény- és állatvilága kedvező perspektívákból figyelhető meg.
3. Kérsziget-Berettyó-Ecsegfalva ( 15 km )

Ecsetpázsitos kaszálóréteket, mocsárréteket, szikes foltokat érint az útvonal. A rétek vizes laposain sok madárfaj megfigyelhető. Az útvonal a Hortobágy-Berettyó rövidebb szakaszát is érinti.
4. Atyaszeg-Csordajárás-Dévaványa (817) km

Azútvonal kezdeti szakasza fokozottan védett terület határán halad, mely túzokélőhely. Későbbiekben vízimadár élőhely, zsombékoló mocsárrét, nagy egybefüggő pusztatáj változatos vegetáció látható.